Csomókat kötsz.

  Felhőid

fonákján villan

            a fény.

Vásodt akarásod

            ásod,

varázsod ásott

            rejtekén.

Sápadt sóhajod

            hideg

lehelleted lomhán

            liheg.

Gomolytalan gyenge

            gyémánt.

Olmozott öröm.

Reszketve kér

            a vágy

halálravált hazúg

            varázst

bíborbátor bőrödön.

Homály.

Rémülten zihál

sohasemvolt zavarod.

Szikrákat köp

            e lerozsdált

            kilincs.

Zajtalan zakatol

            bilincsbe bélelt

            mézbemártott

            haragod.

S válasz nélkül

            harapod

                        tovább

holtravált, hűs

            lelkedet.

Temetetlen tekintettel

            lesed mind

            ki eltemet.

Sziklákat görgetsz.

Rejtekbe rémülsz.

Szelekbe sápadsz.

Nagyokat köpsz.

Csomokat, igen

                keserű hurkokat

                (hohérfogta feketeség)

Csomókat kötsz.

 

 

          

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.