Nem vagyok valaki

A senki vagyok.

 

Nem vagyok fattyú

Nem vagyok hattyú

Nem vagyok kacagás

Nem vagyok siratás

Nem vagyok éber, nem vagyok holt

Nem vagyok senki, ki vagyok volt.

Nem vagyok számítás, nem vagyok hiba

Nem vagyok ámítás, nem vagyok sima

Selyemszálon szőtt szerelmes szövedék

Nem vagyok fáradt álom, nem vagyok menedék

Nem vagyok elég

e magamba feszített, őserejű, lenyilazott párnak

Nem vagyok azoké kik idehánytak

Ki sorsot vetettek

Nem vagyok övék sem, kik kinevettek

Nem vagyok mosoly, nem vagyok álom

Nem vagyok az sem, ki magam kitalálom

Nem vagyok édes, és nem vagyok keserű,

Nem vagyok koponya, nem vagyok finom, úri nedű

Nem vagyok a vér

Nem vagyok a hús

Nem vagyok egy odúba szorult borús

Elmebaj

Nem vagyok, ki vihart kavar

Nem vagyok, ki menni kíván

S nem vagyok, ki maradna

Nem vagyok játékos, nem vagyok magamra

Hagyott, halált üvöltő csatát vesztet szennynek hígult pára

Nem vagyok hirtelen jött erő, nem vagyok már a

Komor király ki letépte láncait és menekülni vágyott

Nem vagyok az sem ki átkot látott

Színtelennek szürke horizonton át

Nem vagyok az, ki odalát

Nem vagyok az sem

Nem vagyok a szavak

Nem vagyok félelmetesen örökké szabad...

 

Nem vagyok, a nem vagyok a.

 

Nem vagyok szónokokba szorult

Halovány kis őszinte örömet öremlő örvény

Nem vagyok szentek szavaiba öregedő förmedvény

Nem vagyok, a vagyunk se

Nem vagyok, a vagytok

Nem vagyok, a végleg itt hagytok.

Nem vagyunk a nem vagy

Az nem lehetünk

Nem vagyunk kitalált szerepünk

Nem vagyunk, a szürke csuhát felvehetünk

Nem vagyok a nem te vagy

Nem én vagyok a vendég!

Nem én vagyok ki enned át!

Nem

én

vagyok

a ritmus

(töretlen, repedtre rágott rigmus)

 

Nem én vagyok a föld feletti kérget ásó alattomos, vad varázsló!

 

Nem mi vagyunk a törés

Nem

mi vagyunk

az ütem!

Nem mi vagyunk a zárszó, (selymesen lobogó, ázott zászló)

Nem mi vagyunk az út

Nem mi vagyunk, ki önmaga elé ismét leborult!

Nem mi vagyunk, ki te vagy

Nem mi vagyunk odaát!

Nem mi vagyunk, ki énnek képzeli önmagát!

Nem mi vagyunk, kik váltanák a látót

Nem mi vagyunk, ki már látnák a megváltót

Nem mi vagyunk, kik keresnék Istent

Nem mi vagyunk, kik átkozón nyelnék a csodát

Nem mi vagyunk ki a mindenható dühödt ostorát

Szárnya alá vágja!

Nem mi vagyunk a fáklya!

Nem mi vagyunk a sötétség!

Nem mi vezérlünk!

Nem mi vagyunk a kétség.

Nem mi vagyunk ki teli

És nem mi vagyunk, ki megtenni meri.

Nem mi vagyunk, ki megbecsül

Nem mi vagyunk, kit áld Játékok Ördöge

Nem mi vagyunk tömegeknek köldöke.

S nem mi vagyunk a nyomor

Nem vagyunk, ki téged önmagadért okol...

Nem mi vagyunk a fertelmes mély

Nem mi vagyunk az áldott homályos só a légben

S nem mi vagyunk ki kevélynek sekély.

Nem mi vagyunk a test a térben.

Nem mi vagyunk az univerzum

Nem mi vagyunk, ki nézi, hogyan vérzel

Nem mi vagyunk kit megválthatsz maroknyi ezüstpénzzel.

Nem mi vagyunk, ki letekint szenvedésit látva

Nem mi vagyunk, ki szánalmas csókokkal övezi arcod színültig lángoló láva

Nem mi vagyunk, kit elrejtni kívánsz; nem mi vagyunk a fohász

Nem mi vagyunk a szerelmes ölelés

Nem mi vagyunk a tenni merés

Nem mi vagyunk ki végzetébe kívánt

Nem mi vagyunk ki sorsolt

Nem mi vagyunk ki koporsónkba morzsolt!

Nem mi vagyunk, ki fényt hoz

Nem mi vagyunk a veszedelem!

Nem mi vagyunk az esztelen

Hajsza

Nem mi vagyunk kiknek haszna

Halált aratna

Vagy éltet aratna.

 

(Halált aratna

Vagy éltet aratna.)

 

Nem mi vagyunk ki senki!

Nem mi vagyunk, kit te senkinek gondolsz

Nem mi vagyunk az ostromolt vár

Nem mi vagyunk, ki odakint csodára vár! (habár, nemde bár...)

Nem mi vagyunk az érzés

Nem mi vagyunk a minden

Nem mi vagyunk, ki kölcsönbe bocsát

Nem mi vagyunk ki innen

Visszafordít önmagad húsába

Nem mi vagyunk, kit árunak tesznek, ha vesznek,

Nem mi vagyunk a blokád.

Nem mi vagyunk, ki szerelmes szavakat okád

Nem mi vagyunk, ki öklödből kienged

Nem mi vagyunk, ki szenved!

Nem mi vagyunk, kit magadra vársz

Nem mi vagyunk, kit önmagadra zársz!

Nem mi vagyunk, ki tenni se tenné, mit gondolna, ha gondolna

Nem mi vagyunk, a gyilkos nem mi vagyunk, ki végigvonszolna

Önmagad árkán hogy bántson,

Nem mi vagyunk, ki téged kirántson!

Nem mi vagyunk, kit elveszni vélsz

Nem mi vagyunk, ki megkeressen

Nem vagyunk mi az sem, ki szeressen

Nem vagyunk mi, kit sohasem találsz

Nem vagyunk mi igazán igaz

Nem vagyunk mi benned

Nem vagyunk mi szerelmes vigasz,

Nem vagyunk mi kedves

Nem vagyunk mi szépek

Nem vagyunk ki sóhajt

Nem vagyunk kik erővel

Törnek be várad falán!

Nem vagyunk mi, kiket gondolsz talán

Nem vagyunk mi testünk.

Nem vagyunk mi vérünk.

Nem vagyunk szellem sem,

Nem vagyunk mi, ki élünk.

Nem vagyunk mi, miket gondolsz,

Nem vagyunk mi önmagad

Nem vagyunk mi más sem

Kit senkinek vélsz, az sem itt marad!

Nem vagyunk ki, elmédbe hatol

Nem vagyunk félelem

Nem vagyunk mi kedvesen szóló értelem

Nem vagyunk logika

Nem vagyunk mi dallam

Nem vagyunk mi muzsika

Nem vagyunk mi az sem, mit csendnek nevezel

Nem vagyunk mi az sem, mit nevezni sem tervezel

Nem vagyunk mi az sem, miről tudod

Nem tudod

Nem vagyunk mi az sem, miben tudatod tágítod

Nem vagyunk mi, nem vagyunk

Nem vagyunk mi te sem

Nem mondanád hogy nem vagy te sem - te sem?

Nem vagyunk mi, nem vagyok

Nem vagyok az álom

Nem vagyok, ki magam újra kitalálom.

Nem vagyok az erő

Nem vagyok az Isten

Nem vagyok, ki néktek segítsen.

Nem vagyok, ki voltam

Nem vagyok, ki leszek.

Nem vagyok, ki előttetek adok, veszek

Nem vagyok, ki semmis

Nem vagyok ki végtelen

Nem vagyok, ki kalickába szorult

S nem vagyok ki vértelen

Valótlant imád

Nem vagyok, kit áld és utál a tömeg

Nem vagyok, ki vagyok veletek!

Nem vagyok, mert nem vagyunk!

Nem vagyok, ki neveit nevetve nevesítse

Nem vagyok, ki örül, hogy fiát világra feszítse

Nem vagyok, ki nem hiszi

És nem vagyok ki fáradt

Nem vagyok kinek folyama túl későn áradt

Nem vagyok, ki terményit minden várnak learassa

Nem vagyok, ki megpihen

Nem vagyok, ki madarak hátáról ül át más madarakra.

Nem vagyok, ki fürkészi a határt

Nem vagyok, ki gondolja

Nem vagyok ki kabátját előtted begombolja.

(kigombolja)

Nem vagyok, ki érzi, kivérzik, ha fáj és szenved, s ha búnak hullott könnye?

Nem vagyok, üdvözítő pokloknak mennye,

Nem vagyok lángoló mennyeknek pokla

Nem vagyok szennyek szennye,

Nem vagyok azok okok okoskodó oka

Halmozó dübörgő mély fertelem

Nem vagyok, kinek el kell kezdenem

Nem vagyok a hangok, nem vagyok a szavak,

Nem vagyok rab, s nem vagyok ki szakadni

Szabadon szakad

Nem vagyok kinek nehéz

Nem vagyok kiben könnyű

Az akarat

És nem én vagyok ki vetni kész, és arat, ha arathat.

Nem én vagyok

Nem én szültem a törvényt

Nem én vagyok, ki mondaná, s taszítná az örvényt

Nem én vagyok mi kétséges

Nem én vagyok, mi mérné marni mételyit

Nem én vagyok, ki magából mannát merít

Nem én vagyok, ki hallgat

S nem én vagyok, ki fecseg

Nem én vagyok száraz dűnékre szőtt szertehulló mecset

Nem én vagyok az ecset

Ki kékre meszeli a levegőt

Nem én vagyok, ki elhozta őt!

Nem én vagyok, kiben bizakodsz

Nem én vagyok nem én!

Nem én vagyok kiben hinni sem mersz

Nem én vagyok a fény!

A sötétség sem lehetek

S ha hinni merheted

Széttaposod az utat, mi házamba vezet

Nem én vagyok a ház sem,

És nem én vagyok az út,

És nem vagyok ki önmagába vitákat gyalult

Nem én vagyok, ki kérdez

Nem én vagyok, ki szólt tán

Nem én vagyok, ki kínokkal fáraszt

Nem én vagyok, a zsoltár

Nem én vagyok, ki hangokkal eláraszt

Nem én vagyok, ki benned magam észrevesz

Nem én vagyok, merengőn félretesz

Mint egy ócska bábut a fehérre meszelt ázott vajúk falán?

Nem én vagyok talán?

Nem én vagyok kiben hittem?

Nem én vagyok a semmire se vittem?

Nem én vagyok, ki sajnál?

Nem én vagyok ki voltam?

Nem én vagyok, ki itt fekszik holtan?

Nem én vagyok, mi lehetnék?

S mi lehetnék, nem lehetek?

Nem én vagyok, ki szimatot vet

S nem én vagyok, ki érez

Lát

Tapintja a csendet?

Nem én vagyok kit önmagam elé festett

A béna bohóc, ki csak nyomorúság a látvány

Nem én vagyok az égi kiáltvány?

Nem én vagyok, ki számít?

Nem én vagyok, ki elad?

Nem én vagyok, ki örökké mindent megtagad?

Nem én vagyok, kinek fáj, hogy lát

És fáj, hogy még sokáig láthat?

Nem én vagyok, ki mindenen örökké átvágtat?

Nem én vagyok, ki elmagolja önmaga bús dalát?

Nem én vagyok, ki émelyeg, ha érez

Nem én vagyok, ki itt tengve terebélyez?

Nem én vagyok mi elfolyt?

Nem én vagyok a sorja?

Nem én vagyok, ki önmagát kihordja?

Nem én vagyok, ki mint undok főnixmadár

Hamvaiból születik, és újra s újra talpára áll?

Nem én vagyok, kinek fáj már a mozdulat?

Nem én vagyok, ki férgeken élősködik,

Nem én vagyok ki így mulat?

Ki játssza, hogy uralkodó farkas

Ki parancsol, ha mer

Ki szánalmas

Mosolyra húzza a száját

Ha átgázolja önmaga igáját

Ki fél, ha vakon csábít

Ki utakat keresne

Ki vadonba lépne, ha nem félne, hogy elesne.

Nem én vagyok a hamvadó halász?

Nem én vagyok a hal sem?

Nem én vagyok, miben lesni vélik egymást

Kosárban rothadó aszaltszűz halszem?

Nem én lennék?

Vagy te lennél magad is?

Az lennél, ami én,

Kívül máz, belül

Hamis valódi álca?

Ez lennél, magad is, mint én?

Ez lenne álarca

A jövőnek melyet a mindörökké jövendöl meg?

Ez lenne a minden, ez lenne a végső?

Felmászunk

Együtt

Bármennyi a lépcső?

Mi vagyunk?

Bármilyen várfokán

Mászik a két esztelen

S a nesztelen

Hajsza folytatódik tovább,

Mi lennénk az odaát?

Mi lennénk hamvadó ezüst

Mit szárnyaló puha füst

Formázza át?

Ez lennénk mi odaát?

És talán ez sem vagyunk?

Eltűnik minden, mit magunk után hagyunk?

Nem borul ránk romlott pácként

Nem fordít ránk könnyű páncélt

Az, ki választ nem ad?

Ez sem mi lennénk?

Nem lennénk mi szabad,

Szirmokon szálló szivárványszín szisszenés?

És nem lennénk az és?

Nem lennénk az sem, mit mondani kíván?

Nem lennénk e virág szirmán

Sóhajtott teremtés?

Nem lennénk az azok?

Nem lennénk mi sem,

Mert mi lennénk, nem tudhatjuk soha

De tudhatjuk, mik nem vagyok?

Tudnánk biztosan, hogy

Nem vagyunk az, mi, mi vagyunk

És nem vagyok, az én vagyok?

Tudnánk, hogy nincs

És mégis így létezik

Minden mi, nem ragyog?

 

Ez lennénk mi?

Mi lennénk az örökség

Aki megszületni ferdült?

Mi lennénk a kürt

Mi harsan a szennyborult ég, a távolban felett?

Mi lennénk a felelet?

Mi lennénk a saját csodánk,

Saját csodánk a Semmi!

Mi lennénk azok, ki ezt merik megtenni?

Vagy csak gyávák vagyunk

Vállalni mi kapcába tép?

Nem mi vagyunk a nép?

Nem mi vagyunk, kiket kijelölt az odaát

S mi állunk a másik parton, odaátról odaát

Ideátról ideát

S nem fogalmaz ideát

Nem lesz hányadékos vértanú

Nem lesz, mert nem úgy mozog

Nem lesz az, mert nem énekel

Mert ének helyett zokog.

Nem lesz az, mert fékezhetetlen

Fullasztó förmedvény!

Nem lesz az, mert összeférhetetlen

Hetedlen, hetetlen költemény!

Nem lesz az, mert nem tud azzá lenni

Nem lesz ez neki út,

Nem lesz az ki önmaga elé leborult!

Nem lesz az, szépnek tetsző ösvény!

Nem lesz az, mert az marad

Mi az örökből fakadt.

Csak azzá lesz

Csak azzá marad

Milyen volt mindig

a

Nem vagyunk mi nem vagyunk

Érezhetetlenség…

 

Mi vagyunk, a

Nem vagyunk mi nem vagyunk

S, ezek sem mi vagyunk.

 

S ezek sem mi vagyunk.

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.