Hazudni bűn. Ez tanítják nekünk már kiskorunktól kezdve. Ez az állítás a XXI-ik században (s talán már jó néhány századdal előtte sem) már nem állja meg a helyét, sőt maga az alaptétel is hazugság.

Hazudni bűn, mondják álszent módon a szülők gyermekeiknek, s a gyermekek is csak időlegesen hisznek nekik, hisz eljön az idő, mikor kikerülvén a kontrol alól, észre kell, hogy vegyék, hogy a világ éppen a hazugságra épül. Lehet persze finomítani a dolgon, de a lényeg, hogy a túléléshez szükségünk van a csúsztatásra, mellébeszélésre, megtévesztésre, kozmetikázásra, lódításra, füllentésre, köntörfalazásra, végeredményben tehát a hazugságra. Az igazság –amit tévesen a hazugság ellentétének definiálnak- legfőbb tulajdonsága ugyanis, hogy nem lineáris szerkezetű. Minden igazságnak létezik alternatív valósága, és az igazság sosem örökérvényű, hanem személyre szabott, komplex és ennél fogva paradox. Az egyénre hiába próbálják ráhúzni a normatív viselkedésmintákat (amely már önmagában ellentétben áll igazság ellentmondásosságával) kénytelen belekergetni magát a hazugság szerepkörébe, hiszen a közösség –nem kimondva bár, és így végső soron hazudva önmagának is-ezt várja el tőle.

Hazudni bűn, tanítják nekünk, és az alaptételt máris meghamisítják, hiszen láthatjuk, hogy megengedett a differenciált és mértékletes hazugság. Feltüntethetjük magunkat jobb színben, ha érdekeink így kívánják, létezik a „kegyes hazugság” intézménye, s így végső soron elegendő az igazság szubjektív megközelítése, hiszen nincs idő az objektivitásra –amely egyébként feltehetőleg sehová sem vezetne épp az igazságban rejlő axiómák miatt-, és pontosan ezért elégszünk meg a féligazságokkal, vagy a félhazugságokkal. A világ nem épülhet az igazság megismerésére, hiszen az a társadalom összeomlásához vezetne, épp ezért elégszik meg a tudat az illúziókkal, amely lényegében a hazugság hallgatólagos elfogadása. Hazudni lehet -sőt szükséges – ám ha fény derül a hamisságra, ez a társadalmi és kulturális közmegegyezés már teljes joggal hördül fel, hiszen lényegében a hazugság mibenléte nem az igazsággal való ellenszegülést, hanem az illúzióink, alátámasztását jelenti, és pont az illúzió az, ami kényelmessé és fenntarthatóvá teszi világképünket.

Hazudni bűn tehát, és az egyénnek szüksége van eme illúzióra ahhoz, hogy abszolútnak tudhassa magát, hisz az igazság paradoxa nem fér –és nem is férhet – meg az elméjében, hiszen pont az igazság relativitása az, ami akadályozza őt abban, hogy beépüljön az illúziók közösségébe. A túléléshez pedig szüksége van a közösségre, a közösségnek pedig rá, és ezzel a kör be is zárult.

Hazudni bűn, ám ha porszem kerül az illúziógyár finom gépezetébe, a rövid életű katarzis nyilvánvaló: A hazugság leleplezése nem az igazságra veti rá a fényt, hanem újabb hazugságokra világit rá, s ez a katalizátor csak erősíti, és nem gyengíti a folyamatokat. Természetesen beindít farktálszerű ideákat, amelyek ugyan nyomot hagynak az illúzió kusza mintáin, ám minden bizonnyal idővel kivesznek belőle. Ez okozza a frusztrációt, amelyet újabb hazugságokkal próbálunk elnyomni, végeredményben sikeresen, hiszen pont az idő szerepe az, amely megakadályozza az igazi katarzis létrejöttét; ennek bekövetkeztére rövid életünk során csak nagyon kevés esélyünk van.

Hazudni bűn, és ezt a hamis alaptételt csak újabb hazugságokkal tudjuk alátámasztani, hiszen illúzióink megmaradásához éppen erre van szükségünk. Nincs idő az igazságot keresni, nem erről szól az életünk, nem ezekbe a mintákba illeszkednek elmén illúziógyárának fogaskerekei. Az egyén apró hazugságai tehát egy globális hazugsággá – az illúziókká –fonódnak össze, amelynek része az igazság meg nem ismerése, és az igazság megismerésének megtagadása is.

Hazudni bűn és ezért nincs konklúzió sem. Nem állhatnak meg a kerekek: Tovább, Tovább, a túlélésért, az életben maradásért, amely megengedi az egyén, sőt még a rendszer egyes részeinek bukását is, mert csak így tartható fenn a folyamatosság, amely alapvetőbb tétele az egésznek, mint maga az igazság, vagy az, hogy hazudni bűn.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.