Egy szobában
2010.12.25. 08:32
Karácsony
Álmosan üvölt e nyár a horizont
felől.
Mélabús, szomorkás holt pont
játszik
veled.
Fekhelyed
csupán menedéked,
hol
bámulhatod az akarlak-plafont,
hol
sápadt arcod vár tízezer pofont,
hol
csak te vagy s belső sivárságod,
hol
majd elalszol halkan s meglátod
ez álmot
mi
majd
(elhozza)
talán,
egyszer,
úgy gondolod
mégiscsak
elhozza
talán a választ
s te begombolod
hideg köpenyed felhő elméd
felett,
hogy elfeledd
fekhelyed,
mely megvéd
e hideg téltől
a széltől,
hol
gondolatod durva bársony;
hol
beléd mar
e fagyott karácsony.
Ábrándozol halkan.
Szíved zakatol:
sebzett,dühös vadkan.
Egy vonat csattog valahol.
felől.
Mélabús, szomorkás holt pont
játszik
veled.
Fekhelyed
csupán menedéked,
hol
bámulhatod az akarlak-plafont,
hol
sápadt arcod vár tízezer pofont,
hol
csak te vagy s belső sivárságod,
hol
majd elalszol halkan s meglátod
ez álmot
mi
majd
(elhozza)
talán,
egyszer,
úgy gondolod
mégiscsak
elhozza
talán a választ
s te begombolod
hideg köpenyed felhő elméd
felett,
hogy elfeledd
fekhelyed,
mely megvéd
e hideg téltől
a széltől,
hol
gondolatod durva bársony;
hol
beléd mar
e fagyott karácsony.
Ábrándozol halkan.
Szíved zakatol:
sebzett,dühös vadkan.
Egy vonat csattog valahol.
Szerző: demonPulvisculus
Szólj hozzá!
Címkék: vers irodalom halál hazugság emberek art bánat társadalomkritika érzés gondolatébresztés egyedül filozofia haldoklás
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ohana.blog.hu/api/trackback/id/tr242538002
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.