Együtt menjünk, s érezzük mind, mi jó,
Gyermekek könnye: megannyi tiszta tó
csordogál velünk, s ekként
szívünk is egy: egyként szeretünk,
Szeretni, s szeretve lenni: csupán ennyi e kegy.

Fogadd el, ha búsként kiállt rád, ki más.
Lenne itt egy kérdés: valóban felemás;
Bűnös -e mind, ki rúgott egyet rajta?
Megmentené magát?
Szíve szeret? Ő is ez a fajta?

Higgy bennem, gyerünk: rajta!

Egyként szeretünk,s így szívünk is csak egy,
Egyként indulunk: mind egyfele megy.
Hisz ez volt a kezdet is,
s a vége sem lesz más
Lenne itt még valami: valóban felemás.

Együtt megyünk e pokolba, egy szeretettel.
bocsáss meg mindnek, kik bántnak jókedveddel.
Hisz benne is növekszik ez egy - egy e szeretet.
E rejtve teremtett létben egyként lehet veled.

Mondd velem: egy a szívünk, s a szeretet is egy.
Gyerünk érezd velünk te is, és semmi több e kegy.
Miattad is mondom, közbenjárok érted;
addig foglak szeretni, míg ezt meg nem érted.

Köszönet és hála, mert minden nap ezt érzem.
Szeretni foglak mindig, amíg el nem vérzem.

A bejegyzés trackback címe:

https://ohana.blog.hu/api/trackback/id/tr792476783

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása