„Ördög és pokol, remélem tudod ki vagyok én. Ördög és pokol, ez a játék nem nehéz.” Ez volt a jó öreg Tátraitól az ördögi szimpátia. Ez itt a Remény Rádió, én pedig Takács Dani vagyok, még mindig. Szerda van, már ha érdekel valakit, kettőezerhuszonkettő február…

    magamban beszélek, ebből is megélek mondta, elrontotta, kiáltotta (kirántotta), tartotta, alkotta, lerakta a fal mellé, hogy csökevényesedjen magának, rárántotta vállát s mosolygott igen fel sem eszmélvén öntudatlanságára küszöbökön táncolt, Oh igen, a végzet mocsarai…

   Holtakat ölnék Élőkért halnék. Fojtanám mind, ki kicsoda. Számolnám vérét, merném mohon. Árnyéka lennék sunyin, lopakodón.   S most, hogy csak harapnám mi lélek Ráncba recseg haragom, fertelmemben félek. Vigyorog e bősz bohóc, számolja még mi van, Hullákat…