Mint rabbal, úgy vélekedj velem,
S balga bolondnak bólintsd csak nevem
Rám, akár örök vesztesre tekints,
S miként használt szerszámnak,
tétován tovaints.
Hagyj éhezni, ha üres e gyomor
hol hűs, halott nyomor
tesz túl törvényed akaratán.
Így legyek kósza árnyék elméd sejtelmes falán,
Így légy kósza árnyék elmém siralmas sarán.
Legyek rémed,
s fagyassz meg, ha fázom.
Rúgj belém,
mikor már magam sem találom.
Marcangolj szét könnyen,
ha beléd öregedtem.
Szitáld szét markodban
összeaszott testem.
Taszíts a földre, s örvendj, hogy ha fáj...
Csak egy rossz árnyék legyek
elméd sötét falán.
Csak egy rossz árnyék legyek
elméd sötét falán.
Szerző: demonPulvisculus
1 komment
Címkék: vers élet irodalom the művészet dalszöveg magány lyrics on mike shadow wall oldfield ohana pulvisculus
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
