Életem legelső napja ez.
Itt és most vagyok: kapud átereszt.
Cseppjeid simulnak orrom hegyén
minden változik, minden a helyén.
Partodon állok, takaródon fekszem,
Kedves, kedves: ím melléd heveredtem.
Arcod fényében merítkezem,
vak voltam, s most szorítod kezem.
Nap, hold, csillag, sosem tudtam hol van,
a múlt elmúlt végre, s benned él a holnap.
S hogy mindez akár örökké is tarthat,
lassú vagyok most, hangod elaltat.
Itthon, végre: öledben fekszem,
karcsú már e világ, ím eleresztem.
Emlékezem, mikor egész éjjel
vezettem magam, sötét sekélységgel.
Feljött a nap, és kincsre leltem benned,
mosolyod beszélt csak ott, s helyetted.
Felébredtem végre ragyogó szemedben,
Annyit mondtál csak,
Ez az első nap, az életemben.
S örömömben sírtam, zokogtam, hogy élek,
Ha veled lehetek, semmitől sem félek.
Utunk most már bárhová is vezet,
nem számít semmi sem,
csak hogy foghatom kezed.
"Figyelj hát" – fényletted – "ha velem akarsz lenni,
hidd el kedves, nem kell semmi mást se tenni,
csak úgy mint eddig, akár a Szobrász: formálni, és látni.
Kedvesem, életem: nem lehet mindig a sült galambra várni."
Felébredtem végre,
ragyogó szemedben.
Ez itt az első,
az első nap,
az életemben.
Szerző: demonPulvisculus
2 komment
Címkék: vers élet bright eyes first life of igazság lyrics day my ohana
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
