Sátánizmus

  

 

A Rombolás Művészete

 

 

A Sátánizmus nem a gonoszságról szól, hanem a félelemről és a fájdalomról. Félelem az illúzióinkkal való szembesítéstől és annak a fájdalmas elveszítésétől. Az ábrándjaid szétzúzása szenvedéssel jár. A szenvedés: a Sátán. A vak hit és megadás: Hamis Isten. A Sátán a Hamis Istenek megdöntésére született. Ezért rettegsz tőle most, ebben a pillanatban is.

 

Dönts végre: nyílj meg és lépj.

 

 

I.

A Homokszem elmélet

 

 

            A világ filozófiája próbára tetetik. Újra és újra Új korszak van születőben. Az eszmék születnek, azután elbuknak: a katonák csak megöregednek, hogy helyükbe új lépjen, ám senki sem vérzik el a csatatéren. A gépezetek lassan elkopnak, miközben tucatszám okádják magukból a selejtes termékeket.

            Homokszem vagy, amely belesodródik a világ eme nagy gépezetébe, hogy próbára tegye azt. Észrevétlenül vegyülsz el a többi alkatrésszel, hogy aztán belülről bomlaszd meg azokat. Előtte azonban meg kell értened annak a működését: most figyelj és várj. Aztán keresd meg a gyenge pontokat, s lendülj támadásba. Ne várj azonnal sikert. Némelyik rendszer azonnal összeomlik, mások szívósak, és nagyon mélyre kell hatolnod bennük azért, hogy aztán kártyavárként döntsd a porba őket. Ne a pusztítást keresd, hanem a tökéletességet. Eljön majd az idő, hogy olyan gépezetbe botlasz, amelybe beletörik a fogad. Ezt a gépet nem tudja leállítani a kikristályosodott homokszem. Őt kerested.

Most kutasd fel a szelek szárnyán a társaidat, a többi simára csiszolt homokszemet. Viharrá alakultok majd, amely végigsöpör a gépek óceánján. Ne kételkedj abban, hogy lesz majd aki ellenáll szörnyű pusztításotoknak, mert Ő lesz az, amiért megvívtátok harcotokat. Csak ha majd mégis üres pusztaságot találtok magatok után, akkor Pihenjetek meg, amíg fel nem építenek újra egy erősnek hitt várat a szerteszóródott homokszemcsékből. Nem az építkezés a célotok, hanem hogy erős tornyot találjatok, s hogy megnyugodjon lelketek: mégsem volt hiába a sok ezer év.

             Homokszem vagy: egyszerű és erős, mint a természet maga. Nem őröl fel semmilyen gépezet, túl apró vagy hozzá. Nincs az a kemény acél, amely kárt tehetne benned: Te leszel az, amely elindítja benne a rozsda mardosó kételyeit. Ez a célod, ez létezésed értelme. És ha majd minden elpusztult; jönnek majd mások, építő lények, akik új gépeket építenek, hogy azok is próbára tetessenek.

Nem pusztíthat el semmi,

csak egy másik homokszem, amely benned munkálkodik. Ez pedig Te vagy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

II.

Pontokba szedve

 

Minden változik, semmi sem megváltoztathatatlan. A lényeg a cél, nem pedig az irány. A keményből puha lesz, a puhából kemény, ahogy az érdekei megkívánják. Érdekeid szerint kívánsz tehát élni, vagy pedig a tökéletességet keresed?

A világ paradox. A világ művészi. Nem találsz majd egyértelmű szavakat, mert te sem vagy egyértelmű. Paradox vagy, és én azt mondom, legyél Művész.

 

 

1. Miért Sátánizmus?

 

 

Mit érzel, amikor füledbe cseng ez a szó: Sátánizmus? Először is félelmet, görcsbe rándul gyomrod. Félsz, ám önmagad sem tudod megmagyarázni miért. A Sátán olyannyira ősellensége a keresztény kultúrkörnek, olyan mélyre ivódott beléd idegen hatalma, hogy ismeretlenül is félsz tőle. A félelem pedig próbára tesz, akárcsak a homokszem művészetének követői. Bizonyos kultúrákban nincs hagyománya a Sátán szónak, ezért ott ne is használd azt, nevezd magad a Rombolás Művészének.

Ki is a Sátán? Ősellenség. Isten tökéletes birodalmának megrontója. Ő a Vádló, az Ítélkező és a Pusztító. Ő az, aki megtalálja a fal repedéseit, és romba dönti azt. Isten a túlvilágot a Sátán az e világot képviseli. Isten a zene a Sátán a tánc. Isten a szózat, a Sátán a hang amelyen megszólal. Isten a gondolat, a Sátán a cselekvés. Isten az önmegtartóztatás, a Sátán az élvezetek forrása. Isten a bólogatás a Sátán a tagadás. Istentől tartanak a Sátántól rettegnek, mert semmissé teheti mindazon dolgokat amelyeket gyenge lábakra építettek fel. Isten épít a Sátán Romba dönt. Ellentétek? Nem. Kiegészítik egymást. Egyik sem létezhet a másik nélkül. A világ csak Istennek építkezik; S Isten várakozik: van elég ideje. A Sátán továbblép, s lépései fájdalommal és kétségbeeséssel szántják fel a simára döngölt talajt. A Sátán feladata, hogy próbára tegye, s elpusztítsa az elgyengült alapon nyugvó épületeket, vagy táncra perdüljön azokban, amelyek biztosan állnak.

Vádolj hát, ítélj és pusztíts táncoddal és énekeddel. Féljenek és tartsanak tőled, mert nem tudják mi rejtőzik benned. Ne építs: nem ez a célod. Pusztíts, hogy mások építkezhessenek.

Ámde mindez csak árnyjáték. A színészekre is figyelj, ne csak arra mit eladnak neked.

 

Igen: Isten meghalt, a Sátán pedig sohasem létezett.

2. Tökéletesség

 

Azt mondod: nem létezik a tökéletesség. Miért mondod ezt? Mert a Hamis Istenek beléd oltották a kisebbrendűséget, nem is törekszel tehát a teljes megvalósulásra.

A természet tökéletes. Önmagában, önmagának az. Te is a természet része vagy, miért ne próbálnál eggyé válni vele?

Legyél szebb mint tegnap voltál. Legyél önállóbb mint tegnap voltál. Legyél gondolkodó, legyél magabiztos és törekvő. Önmagadnak, önmagadban. Figyelj és mozdulj.

Keresd mindenhol a mintákat, amelyekhez bátran igazíthatod a lépéseidet. Keresd a barátaidon és az ellenségeiden. Keresd azokban akikre felnézel, és keresd azokban akiket nem tudsz elfogadni. Keresd az emberekben és az állatokban, a földön és a csillagok között. Keresd mindenhol a mindenség erejét, hogy gyarapodj, tökéletesedj. Munkáljon benned önnönmagad homokszemcséje.

Célod van: Nem a szél sodor.

 

3. Figyelem

 

Nézz mélyen magadba, mert csak így tudsz majd másokba is beletekinteni. Figyeld meg ahogy az árnyékod mozog, figyeld óceánod hullámait, s te legyél a szél amely fodrokat kavarja rajta. Tudni fogod, hol van az a csavar, amelyen húznod, vagy lazítanod kell. Te vagy az, aki megítéli, mikor milyen változtatást kell végezned: a benned nyugvó homokszem provokálja ki tőled a választást, nem pedig a kívülről jövő ingerek.

Nézz másokba és merülj el bennük. Gondolkodj úgy, mint ők. Érezz úgy, mint ők. Kövesd mozdulataikat, lélegezz velük: legyél az ételük és az italuk. Neked kell majd tudnod, mikor, és miért vonod meg tőlük a táplálékot.

 

Nézz Istenbe, hagyd hogy beáradjon ajkaidon szédítő lehelete. Élj benne önmagadként. Öleld magadhoz keményen. Szorításod ereje lesz a döntő, hogy mámorosodott csókkal váltok majd el, vagy pedig a földre esik karjaidból elernyedt teste.

 

Bármerre is tekints: figyelj és tanulj.

 

4. Pusztítás

   

Rombold azt, mi lerombolható.

Rombolj az örömöddel és ne a bánatoddal. Rombolj a nevetéseddel és ne a haragoddal. Kacagva vicsorogj mindenkire, és ütésre lendülő kezed lágyan simítson végig rettegő arcukon. Ha löknek, húzz. Ha húznak, lökj.

Rombolj a tekinteteddel és soha ne két kezeddel.

 

5. Vihar

   

Ne keress, majd felkutatnak. Ha kérdeznek válaszolj, ha rád néznek, tekints vissza. Ne téríts, hagyd, hogy megtérjenek. Ne kopogtass, hagyd, hogy belépjenek hozzád.

Ahogy a föld és az ég összeér, úgy találtok majd egymásra. Ti lesztek a végtelen látóhatár, amely a homályból lassan elbukkan. Nem a föld lehelete irányít majd, mert Ti lesztek a szél, amelynek szárnyán egyesültök. S ahogy a nap is megmutatkozik, az emberek többé nem önmaguk silány kunyhóit látják majd, hanem tiszta, végtelen ürességet. Talán ott áll majd a palota, ahová betérhetnek, talán újra kell majd építeniük.

Mindig felvirrad majd a napotok végtelenné dagadt horizontotokon.

 

III.

Blabla

(belülről)

 

Érintetlen kívánságdobozba bújnék,

Ajándéknak rejtve.

Édennek öltözött varázspálcaként

Szítnám nyaram aranyát,

s békességben alkonyulnék.

 

Várnék akár?

Robbannék hirtelen?

Avagy

penészednék,

miként füstfestett ócska üst

boszorkánytalan reggelen?

 

Szunnyadnék álmodón,

titoknak sejtném a csodát?

Azt hazudnám,

én hozom el az éhezők Karácsonyát?

 

Énekhangra várnék?

Vagy

Dalolnék magam is?

 

Kibontanál-e

Ha hangom izgató, de hamis?

 

 

Például az 5

 

Szorongást keltesz az emberekkel már megjelenéseddel is: nem tudják majd mire számítsanak, csak ostoba előítéleteikkel próbálják megsejteni valódat. Játssz velük, gúnyold ki értéktelenségüket.

Legyél szemükben vadállat, pokolbéli szörnyeteg aki a vesztükre tör. Meglátod mekkora zavart kelt bennük lágy hangod, és elbizonytalanodnak kedvességedtől. Szívből jön vajon?

Célod van vele.

 

Jelképek élnek bennük, amellyel jellemezhetnek: egy patás kosfej, fejtetőre állított kereszt vagy torz pentagramma. Ha játszani akarnak, hát játssz velük. Oly mindegy mivel: saját ostobaságukkal szembesülnek, zsigereikben rejlő félelmük neked nyújt betekintést lelkükbe. Értük is ámde magadért teszed. Légy számukra félelmetes és gyönyörű, kacagva állj szánalmas vágyaik színpadán: célodat szolgálja.

Legyen például az Öt: nagyszerű szimbólum, korhadt gyökerekből eredezteti magát. Öt sebe volt Krisztusnak, öt ujj van a kezeden, öt testrész lóg ki torzódból, öt világvallás és öt földrész kínozza bolygónkat, az Anyát. Önmagába rajzolható számtalanszor, így végtelenséget idézi fel. Nyughatatlan: senki sem tudja milyen célt szolgál, még az irányát is csak sejteni vélik. Félnek tőle, mert mágikusnak tartják, kedvelik mert az gondolják ők alkották meg.

Mindegy talán.

Legyen például az Öt.

 

Művész

 

Azt mondom: legyél művész. A vallás és a tudomány csődöt mondott: a művészet már rég megtalálta a válaszokat.

Úgy láss, ahogy senki más: tükrözd vissza valónkat. Úgy érezz miképp senki sem: lágyan rezegj végig az áramlatok vonulatán. Önmagadnak alkoss, hogy megkísérts másokat. Ébressz bennük vágyakat és hangulatokat, olyan színeket keverj világukba amelyeket sohasem láttak, olyan illatokkal fertőzzed őket, amelyeket sohasem érezhettek: így férkőzz közel bensőjükhöz. A benned illatozó virág talaja bennük bomlik porhanyósra, mint apró homokszemek.

 

Változás

 

Legyél folyóvíz: Ne tapadj lusta sárként az iszapba süllyedt kövekre. Ha megállsz, megposhadsz magad is. Bármennyire szépek: örökké ugyanazokat a partokat akarod nézni? Előbb-utóbb a sósan hömpölygő, végtelen óceánba érkezel, miért csak egy pillanat emlékeit vinnéd magaddal?

Minél több tiszta vizű hullám mozdul veled annál hatalmasabbra dagadsz. Csak az erős víz szakíthat át gátakat.

 

 

 

 

 

 

Színház

 

Állj fel álmaik színpadára és játszd szereped úgy ahogy megkívánják tőled. Peregjen az unalomig ismert darab; s a fehér izzók vakító fényén át látni fogod, ahogy lankad figyelmük. Improvizálj s formáld saját műveddé rongyos álmaikat. Legyél főszereplő, kit látniuk kell, s kinek jövője fontosabb mint székük faragatlansága. Szórakoztass, s szórakozz magad is: talán egyszer ők is felmerészkednek a fényben fürdő deszkákra.

Engedd őket magad mellé: van elég hely.

 

Minden a választáson múlik. Te a színpadot választottad, ők a nézőteret. Ők látni szeretnék a darabot, te játszol benne. Tiéd a lehetőség, hogy drámát vagy komédiát varázsolsz belőle, ők csak sejthetik a jelenetek végét, ámde részt nem vesznek benne. Ne szánd őket: maguk választották a homályos padsorok néma kábulatát.

 

Mielőtt felmerészkedsz a pódiumra, vizsgáld meg: felébredt-e már a közönség? Az álmodóknak kurta ábrándokat fess, s kacagj rajtuk. Az ébredőket csipkedd meg, talán felrémlik majd, mennyire kényelmetlen és megalázó az egy helyben kuporgás.

 

Minden monológot egy mozgalmas jelenet követi. Ha nem is akarnak a színpadra állni, legalább hajolj meg tapsviharuk előtt.

Habár úgy érzed biztosan mozogsz képzeletük vetítővásznán, ne feledd: könnyen belezuhanhatsz a zenekari árokba. Óvatosan hát a tánclépésekkel!

 

Ego

 

Ne hidd, hogy több vagy náluk. Mindössze félszemű vagy a világtalanok között. Vannak, kik rátermettebbek nálad, bár nem nyitották még tágra gyönyörű szemüket: Te csak azt látod mi homályba révedő tekintetük előtt rejtve maradt.

Ennyi az egész.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fáradtan

 

Néha veszítened is kell, hogy aztán megint nyerhess. Minél magasabbról zuhansz alá, annál jobban ismered majd melyek azok a száraz ágak, melyekre nem léphetsz bizalommal. Mert felmászol megint, s csak mosolyogsz elszakított öltözékeden.

Te még mindig benne vagy.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Reflex

 

Ha lenyomsz egy billentyűt, már biztosan tudod melyik hang szólal majd meg. Vajon sejtik-e, Te milyen hangszer vagy? Beléd fújnak s te harsány zongorajátékkal felelsz húrjaikon. Önmagad művésze vagy: ki más tudna dallamot kicsiholni belőled?

Tükör vagy ámde csalóka üvegdarab. Nem azt adod, mit várnak: ha jobbra mozdulnak te balra térsz ki. Ökölbe szoruló kezüket barátként szorítod meg, s harsány nevetésüket szánalmas vinnyogássá változtatod.

 

Ne légy gépezet.

Tükör légy: azt tükrözd vissza, mi rád vetül, önmaguk torz képét lássák csak, maradj rejtve a csillámló fóliánsok mögött.

 

Ne légy árnyék.

Miért követnéd mások durva mozdulatait, mikor önálló akaratod van?

 

A döntés most is, mint mindig: a Tiéd.

 

 

Kalapács

 

Ne simogass: üss oda! A szeget nem a fáradt rozsda marja bele a fába, hanem a tisztán születő erő. Ha köpnöd kell, köpj. Ha áldanál: nyilatkozz meg.

Legyél határozott és gyors.

 

A második mozdulat már cirógatás, bármilyen tűzet is vélsz felfedezni benne.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bódulat

 

Élvezd ki a lecsorduló méz utolsó cseppjét is, de ne merülj alá benne. A méz nem Te vagy. A méz egy újabb Hamis Isten, habár kedvedet leled benne.

 

Táncolj a mindenség őrjítő zenéjére, de ne feledd, a zene nem te vagy. Te a Tánc vagy, amely továbbmozdul habár lecsendesült már a lüktetés.

Ordíts szűzi dalokat az Anya kárhozott levegőjébe, de ne feledd, te nem a dal vagy, hanem a hang amely felszakítja a sebeket.

Tekints végig az elárvult csatatéren, de ne feledd, te nem holttest vagy és összeszabdalt paripa: Te a Tekintet vagy, Szó és Tánc: nem ragad magával semmi, mert belőled születik és benned hal meg.

 

 

 

 

 

Elmúlás

 

Nézz magadra: máris halott vagy. Lehet, hogy ez az utolsó lélegzetvételed. Lehet, hogy ez az utolsó mozdulatod. Lehet, hogy ki sem ejted az utolsó igét ajkaidból.

A hús egyenlőre még életben tart. Meddig? Csak reményeid áramoltatják forrongó testnedveidet.

Belül vagy, avagy mindezen túl? He elfogadod az elmúlás tényét, olyan mindegy már. Mert meg fogsz halni. Talán jövőre, talán holnap, talán a következő másodpercben.

Nem számít.

Élj most.

Lélegezz most.

Táncolj és énekelj most.

A következő pillanat már nem a tiéd.

 

Hatalom

 

Csak játékszer: Te játszol vele.

Az erő igájába hajtod fejed, vagy elkötelezed magad?

Ki szolgál kit?

 

 

         Démonok

 

Hahaha! Azt gondolod létezik bármi is odaát? Meggyőződtél róla?

Ördögöt kívánsz és iszonyatos pokolbéli teremtményeket? Lucifert? Cthullut? Hekaté-t? Mardukot és O-Yama-t? Ki beszél róluk? Holtak, miképp históriásaik.

Állj be az öt közepére, s mormolj elfeledett imákat. Áldozz, kecskét, szüzet, csecsemőt. Fohászkodj a mélység uraihoz. Légy szánalmas, korcs és halott mint ők.

 

Borulj le az Anya mordulásai elé és rimánkodj megváltásért! Az Anya majd maga alá temet. Csússz térden az Anya lehelete előtt és könyörögj! Az Anya villámai magukkal ragadnak majd. Nyomd homlokod szorosan az Anyához és kérd tőle az univerzum minden fundamentumát! Az Anya gúnyos mosolya korhadt gyökerek közé őrli majd kiszáradt testedet.

Ha az Anya nem törődik veled az Istenek mivégre pillantanának rád?

 

 

A Sátán se nem holt se nem pedig élő. A Sátán a tisztítótűz, amely végigperzseli a világot.

A tűz nem tűr magában szennyet.

A tűznek nincs szükség imára.

Ha hasonlatos akarsz lenni a tűzhöz, válj tűzzé magad is.

 

Anya

 

Az Anya ad, de nem neked ad, hanem önmagából.

Ő Anya.

 

-->

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.