Gary Jules - demon Pulvisculus - Mad World /Őrült világ
2010.09.01. 19:40
Ismét itt.
Itt vannak, az arcok,
elnyűttek a helyek,
marcangolt karc-harcok.
Ragyogjatok csak rám
hajnali fények,
sehová sem értek.
Sehová sem értek,
mit értek,
semmit sem értek.
Könnyeik csorognak
szemeik üvegén,
Nincs bennük részvét;
sem én
csak én.
Arcom félve rejtem,
nem felelek
s nem szólnak,
attól félek,
tudom már, hogy
elveszett a holnap.
Mosolyt keresek,
s csak bánatot találok.
Halott álmaimban tört rám
ez megváltó átok.
Nézem ahogy futják
Őrült köreiket,
látom már,e világ
mennyire is beteg.
Gyermekként vártam,
kopjon ki mi kopott.
S mondhassak magamnak:
boldog szülinapot.
Leülnék,
hallgatnék
e hangra,
érzem ahogy
marja,
ki akarja.
Ahogy a suliba mentem,
s tán feszengtem emiatt,
senki sem tudott rólam
semmit sem ezalatt.
„Helló tanár úr, mond mi lesz ma a lecke?”
Nézz át rajtam diák,
figyeld,
elveszhetsz-e?
Mosolyt keresek,
s csak bánatot találok
halott álmaimban tört rám
ez megváltó átok.
Beszélnék hozzád,
s csak bánatom lelem,
látom már, e világ
mennyire is beteg.
Látom már,
e világ is
mennyire beteg.
veled sírok,barátom...
Szerző: demonPulvisculus
6 komment
Címkék: vers élet irodalom emberek bánat művészet world társadalomkritika lyrics gary szomorúság gondolatébresztés mad filozofia műfordítás jules pulvisculus
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
demonPulvisculus · http://ohana.blog.hu/ 2010.09.06. 15:35:59
Már kezdem azt hinni, hogy figyelsz.
demonPulvisculus · http://ohana.blog.hu/ 2010.09.06. 17:46:39
Olvasd el a következő postot: az Mi vagyunk: itt és most.
Jó érzés, hogy itt vagy velem.