Tán súly ez, mi szerelembe
húz?
Nyeldeklő bűnöm e verembe
összezúz?
Megleled-e azt, ki valóban hisz?
S száradó szemed igazán
odavisz?

Csalódásid csillámló
élted merít.
Virága vér: villámló
valóra hevít.
Szeress csak, bármerre is
legyél;
edd ki hegeim,
itt van: edd még,
egyél!

Mit tesz-e szerelem minddel
mi rozsdál?
Merre fordul, dühe?
Mennyit is kóstál?
Megtalálod-e ki benned hisz,
ki örökké tart,
s e örökbe odavisz?

Csalódásim csillámló
éltem merít
virágom vér: villámló
valóra hevít.

Mivé lesz szerelmed érzéketlen éjjen?
Hagyod hogy halljam, hagyod, hogy féljen?
Bűn-e mit érzek, bűn ez itt minden?
Szeress örökké,
s vigyél el innen:
Szeress, utad bármerre is fáj,
szeress mindig:szeress

akárhol is járj.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.