Mindössze fáj,

hogy ilyennek látlak.

Bánt tudod,

hisz elhagytak a bátrak.

Érzem én is,

érzem ezt a bűzt,

ám ez ok kevés,

hogy fűzve űzd

az álmot,

mely egyre csak fáraszt.

Senki se kérte,

hogy ezt az utat válaszd.

Láttad, látod:

előtted e minden.

Okokat keresel,

hogy eltűnjél innen.

Hát menj csak, menj,

nem kell belőlem enni.

Menj csak menj!

Nem tartóztat senki

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.