Szintetikus kapcsolat
2010.03.13. 18:47
Helló,
nyaltam a segged
s szebben nem is
fütyülhettem volna.
Csak szád sarkával
bíztattad lendületem,
s zsebre tett
kézzel
csodáltad önmagad
szögeidbe szegezett
tekintetemen.
A vers,
a vers címe
ez marad.
Döntsd el végre
állítod,
avagy
kérve kéred?
Térdre fiam,
térdre!!!
A vers,
a vers címe
ez marad.
Merengek, amint magadba
bólintod
helyeslésem szavadba.
Kimásznék tájékodon,
ám félek,
leszeletel
verdesésem.
(légy résen)
A vers,
a vers címe
ez marad.
Mit nem hallok!
Furcsa frázis füleim hegyén:
Egy egyén.
Szorítsd vissza szerényen,
de serényen!
A vers,
a vers címe
ez marad.
Oh, jaj
mennyire rettegek,
hogy egyszer igazat
vallok.
Oh jaj,
mennyire örülök
hogy legalább ezt nem
hallod!
A vers,
a vers címe
ez marad.
Hová, hová?
Nem látod,
markomba eresztem?
Vacsora vicsora?
!
A vers,
a vers címe
ez marad.
Enyém!
Enyém!
Enyém!
Enyém!
Szolid vélemény.
Szorít még a kapca arca
TE
szent szarba szült kanca?
A vers,
a vers címe
Szerző: demonPulvisculus
Szólj hozzá!
Címkék: vers élet emberek kapcsolat társadalomkritika gondolatébresztés filozofia nonfigurativ
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.