magamban beszélek, ebből is megélek mondta, elrontotta, kiáltotta (kirántotta), tartotta, alkotta, lerakta a fal mellé, hogy csökevényesedjen magának, rárántotta vállát s mosolygott igen fel sem eszmélvén öntudatlanságára küszöbökön táncolt, Oh igen, a végzet mocsarai…

  Helló, nyaltam a segged s szebben nem is fütyülhettem volna. Csak szád sarkával bíztattad lendületem, s zsebre tett kézzel csodáltad önmagad szögeidbe szegezett tekintetemen.   A vers, a vers címe ez marad.   Döntsd el végre állítod, avagy kérve…