magamban beszélek, ebből is megélek mondta, elrontotta, kiáltotta (kirántotta), tartotta, alkotta, lerakta a fal mellé, hogy csökevényesedjen magának, rárántotta vállát s mosolygott igen fel sem eszmélvén öntudatlanságára küszöbökön táncolt, Oh igen, a végzet mocsarai…

Tán súly ez, mi szerelembe húz? Nyeldeklő bűnöm e verembe összezúz? Megleled-e azt, ki valóban hisz? S száradó szemed igazán odavisz? Csalódásid csillámló élted merít. Virága vér: villámló valóra hevít. Szeress csak, bármerre is legyél; edd ki hegeim, itt van: edd még,…

 Húsba rág, mi csontra tapad. Ékszernyi bilincs, börtöne szabad. Szikrát se szór, nem sajog mi vág. Rothadó rügyek, töretlen ág.   Hamvadó jég, reccsenő kövek. (egyre fogy, ha nem jön mi jöhet) Zakatol e test, zúzmarás a táj. Rideg, rút rémület rettegve fáj.…

Mondd el,Eltaposnál, hogy újra talpra állj?Mondd el,Fájdalmadon enyhít, hogyha fáj?Mondd el,Lennél vad, hogy vadra lesve élj?Mond el,Fojtogat a sűrű vérű éj?Talán tényleg fájS te tényleg félsz;Retteged önmagad.Talán tényleg hiszed,Hogy lesz még olyan,Ki szívéből megtagad.S…

Kedves, tarka világotok: neonfények a szürke járdák felett. Elfeledett szivárvány piszok, műanyag kosárban árva rózsák, fáradt szemek. Üres léptei a mának: tonna-hangyák másznak láthatatlanul közöttünk. Köszönd frusztrált anyádnak, hogy fogy bizalmad a sápadt álom való…

Álomból várom illan minden sóhajom villan. színes szánalmas várakozás karjaidba zárva vágyakozás. Megállok mélyen magamba feszítem szépen agyamba. Elsuhan újra akarva lebeg lelkem takarva. Szabadon szállok beljebb felfele suhanok lejjebb. Kinyílok ködbe mászva meglobog…