magamban beszélek, ebből is megélek mondta, elrontotta, kiáltotta (kirántotta), tartotta, alkotta, lerakta a fal mellé, hogy csökevényesedjen magának, rárántotta vállát s mosolygott igen fel sem eszmélvén öntudatlanságára küszöbökön táncolt, Oh igen, a végzet mocsarai…

Tán súly ez, mi szerelembe húz? Nyeldeklő bűnöm e verembe összezúz? Megleled-e azt, ki valóban hisz? S száradó szemed igazán odavisz? Csalódásid csillámló élted merít. Virága vér: villámló valóra hevít. Szeress csak, bármerre is legyél; edd ki hegeim, itt van: edd még,…