Orkok, gnómok, trollok, ezrek.Belevesznek,belevesznek.Merevedett megemberek,Én sem merek,én sem merek.Ocsmányságtok szörnyű átok,Mire vártok?Mire vártok?!Tünde-pár a sivatagban,Rím a ragbanrím a ragban.Fáradt, érett végtelen,égtelen,csak égtelen.Könnycsepp gördül ajkadon.Majd…

 Hajlítsd meg párád,nem szégyen az.Valamiféleképpena végbelemmel függ össze ez az egész.Nincsen, már nincsen.Felejteni kár,akarni muszály.Nem is tudom,a végére érek-e valaha is...Szótlanúl,végtelenűlhajlitom csak párám.Sarokba zártam magam.Élet ez is.Diagrammban…

      Anya öreg. Monique középkorú. Az Angyal fiatal. Ráncok, izmok, csontok. Őszen, barnán szőkén. Tél, nyár s a dermedt tavasz. Anya figyel, Monique susog, Angyal zokog. Ölelésük hamvadó gyertyacsonk. A szoba halovány. A padlón puha perzsa, a falakon képek. Anya gyermek,…

Ragyás. Magas vékony férfi. Kora meghatározhatatlan, hosszú haja örökké zsíros s az arcába lóg. Bőre barnába hajló, apró mélyedésekkel és vörös foltokkal teli. Kezei eresek, mozdulatai akár az árnyék: finoman íveltek, halkak és megfoghatatlanok. Ruhája örökké viseletes,…

„Ördög és pokol, remélem tudod ki vagyok én. Ördög és pokol, ez a játék nem nehéz.” Ez volt a jó öreg Tátraitól az ördögi szimpátia. Ez itt a Remény Rádió, én pedig Takács Dani vagyok, még mindig. Szerda van, már ha érdekel valakit, kettőezerhuszonkettő február…

    magamban beszélek, ebből is megélek mondta, elrontotta, kiáltotta (kirántotta), tartotta, alkotta, lerakta a fal mellé, hogy csökevényesedjen magának, rárántotta vállát s mosolygott igen fel sem eszmélvén öntudatlanságára küszöbökön táncolt, Oh igen, a végzet mocsarai…

  Karácsony   Álmosan üvölt e nyár a horizontfelől.Mélabús, szomorkás holt pontjátszikveled.Fekhelyedcsupán menedéked,holbámulhatod az akarlak-plafont,holsápadt arcod vár tízezer pofont,holcsak te vagy s belső sivárságod,holmajd elalszol halkan s meglátodez…

 Húsba rág, mi csontra tapad. Ékszernyi bilincs, börtöne szabad. Szikrát se szór, nem sajog mi vág. Rothadó rügyek, töretlen ág.   Hamvadó jég, reccsenő kövek. (egyre fogy, ha nem jön mi jöhet) Zakatol e test, zúzmarás a táj. Rideg, rút rémület rettegve fáj.…

   Csomókat kötsz.   Felhőid fonákján villan             a fény. Vásodt akarásod             ásod, varázsod ásott             rejtekén. Sápadt sóhajod   …

Kedves, tarka világotok: neonfények a szürke járdák felett. Elfeledett szivárvány piszok, műanyag kosárban árva rózsák, fáradt szemek. Üres léptei a mának: tonna-hangyák másznak láthatatlanul közöttünk. Köszönd frusztrált anyádnak, hogy fogy bizalmad a sápadt álom való…

Álomból várom illan minden sóhajom villan. színes szánalmas várakozás karjaidba zárva vágyakozás. Megállok mélyen magamba feszítem szépen agyamba. Elsuhan újra akarva lebeg lelkem takarva. Szabadon szállok beljebb felfele suhanok lejjebb. Kinyílok ködbe mászva meglobog…