Nagy város, nagy állomás. Kövek zúgnak az ablakokon. Gyermekek mindenütt, több százan, ezren. A peronokon, a sínek között, a rozsdavirágos vagonok tetején. A legidősebb sincs tíz éves, kezükben öklömnyi zúzalék, karjukban lendület, arcukon torz kínvigyor. Ruhájuk rongy,…

      Anya öreg. Monique középkorú. Az Angyal fiatal. Ráncok, izmok, csontok. Őszen, barnán szőkén. Tél, nyár s a dermedt tavasz. Anya figyel, Monique susog, Angyal zokog. Ölelésük hamvadó gyertyacsonk. A szoba halovány. A padlón puha perzsa, a falakon képek. Anya gyermek,…

Ragyás. Magas vékony férfi. Kora meghatározhatatlan, hosszú haja örökké zsíros s az arcába lóg. Bőre barnába hajló, apró mélyedésekkel és vörös foltokkal teli. Kezei eresek, mozdulatai akár az árnyék: finoman íveltek, halkak és megfoghatatlanok. Ruhája örökké viseletes,…

„Ördög és pokol, remélem tudod ki vagyok én. Ördög és pokol, ez a játék nem nehéz.” Ez volt a jó öreg Tátraitól az ördögi szimpátia. Ez itt a Remény Rádió, én pedig Takács Dani vagyok, még mindig. Szerda van, már ha érdekel valakit, kettőezerhuszonkettő február…