Mondd el,
Eltaposnál, hogy újra talpra állj?
Mondd el,
Fájdalmadon enyhít, hogyha fáj?
Mondd el,
Lennél vad, hogy vadra lesve élj?
Mond el,
Fojtogat a sűrű vérű éj?

Talán tényleg fáj
S te tényleg félsz;
Retteged önmagad.
Talán tényleg hiszed,
Hogy lesz még olyan,
Ki szívéből megtagad.

S addig is…
A falak mögött, begubódzva
Árnyékodban állsz.
Újramarva sebeid
Már semmire se vársz…
Eltipornál mindent,
Mint, hogy utadra lépj-
Mondd el,
Fojtogat a sűrű vérű
Mozdulatlan éj?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.