Húsba rág, mi csontra tapad.

Ékszernyi bilincs, börtöne szabad.

Szikrát se szór, nem sajog mi vág.

Rothadó rügyek, töretlen ág.

Hamvadó jég, reccsenő kövek.

(egyre fogy, ha nem jön mi jöhet)

Zakatol e test, zúzmarás a táj.

Rideg, rút rémület rettegve fáj.

Lendülő teher, kemény a fal.

Csörrenő csend, elakad a dal.

Szótlan e szitok, szemérmes halál.

Illanó élet, talánt se talál.

Kinyílik a szem, csukódik a száj.

Hörög a szív, béget a nyáj.

Vérzik a lélek, sebes a múlt.

Ugrana a talp, a kéz lekonyult.

Csendesen száguld, tovalép hova?

Sosem volt éhes, sosem volt soha.

Valamivé válna - senkik sarka marad.

Csupán csak anyag, sötét hanyag agyak.

Gondolná tenni, álmodni túl éber.

Nem tud mit kezdeni hitvány életével.

Amilyen volt tegnap, holnap is az marad.

Tervezett rendszer: fontolva halad.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.